Minden a görögökkel kezdődött...

velekdomi

A görög mitológia alapjai meglepően egyszerűek: a kezdetekben csak az úgy nevezett Khaosz létezett, a semmi, a végtelenségig húzódó űr. A világot betöltötte a hatalmas nagy fekete szárnyú éj, a Nüx, ami egy titokzatos módon támadt szélfúvás következtében megtermékenyült.

 Az isteni madár ezüsttojását lerakta, amiből az idők elteltével kikelt Érosz, az első isten, a szél és a szerelem istene. Feladata nem volt más, mint egymáshoz vonzani a dolgokat, hogy ezzel valamilyen módon párosodjanak.

Érosz teli volt magánnyal. Akármerre nézett, csak a hömpölygő Khaosz-t látta, ezért nem is csoda, hogy visszamászott a hatalmas tojásba, és kihúzta belőle Gaiát, az örök földet és Uranoszt, az ezernyi sárga csillaggal tarkított eget. Ők ketten megteremtették a világot, halandókkal és halhatatlanokkal egyaránt. Ezt követően Érosz előhívta a Khaosz-ból Ereboszt, a homály megtestesítőjét, akit társul adott a tisztelt Nüxhöz, akiknek gyermekeik Aithér és Hémera, a lég és a nappalok ura. Később Pontosz, a tajtékzó tenger és Tartarosz, a föld mélye is létrejött.

Gaia még tizenhárom gyereket érlelt méhében, majd hozott világra: a titánokat és a titániszokat. Hat fiút, köztük Kronoszt, mind közül a legifjabbat és legravaszabbat és a hét leányt. De ezzel még nem volt vége, hátra voltak még a küklopszok is: Brontész, Szteropész és nem utolsó sorban Árgész. Talán senki sem gondolta volna, de a mesében elhíresült egyszemű óriások kovácsolták az istenek törhetetlen fegyvereit!

De Gaianák újabb gyermekei születtek, akik maguk voltak a félelem, a bestiák torzszülöttek lettek. Meg is elégelte Uranosz ezt, ördögi gyermekeit kegyetlen mód a föld mélyébe vetette, hogy még napfényt se láthassanak.

Gaia felháborodott férje szörnyű tettén, és arra kérte titán fiát, Kronoszt, hogy egy éles sarlóval suhintson rá aznap este. Így is történt. A vér a földre hullott, amiből életre keltek a nimfák, a gigászok és az erős Erinnüszek. Uranusz nemzőszerve a tengerek tajtékzó habjai közé hullott, s ezt körülvevő habok hullámából a szerelem istennője lépett elő: Aphrodité. A csodálatos jelenséget egy kagyló szirmai zártak be. A titánok felhozták a földfelszínre, majd urrá testvérüket, Kronoszt állították. Ám az új vezető is elítélte rettegett fivéreit, félt tőlük, ezért száz kezüket széttörhetetlen bilincsbe rekesztette, és száműzte szegény párákat az alvilág legeslegtávolibb zugába.

A már sokat emlegetett titánok elvették nővéreiket, hogy számos utódot hozhassanak világra. Kronosz párja Rheia lett, aki megszülte az olimposzi isteneket. A főisten egy jóslatból értesült, hogy őt is az egyik gyermeke fogja letaszítani trónjáról, ezért nyomban intézkedni is kezdett: amint porontyai meglátták a napvilágot, apjuk megette őket! Csak a legfiatalabb, Zeusz tudta megúszni épp bőrrel, anyja még időben elrejtette megbolondult férje elől. Nimfa lányainál, Krétán talált neki búvóhelyet, akik vigyáztak rá, egészen serdülő koráig.

A későbbi főisten,  mikor már elég erősnek érezte magát a feladathoz, elhatározta magában, hogy harcba száll kegyetlen apja ellen, és kiszabadítja testvéreit a feneketlen bendőből.

Segítségül hívta magához Métiszt, Okeánosz leányát, aki varázsitatalt kevert, amit Kronosz levesébe kevertek. Ettől heves görcsök fogták el a hatalmas istent, majd szépen lassan, egyesével kiöklendezte szegény gyermekeit. Eképpen lett Zeusz főisten, hiszen fordítva jöttek ki a fiúk apjukból.

A halhatatlan istenek harcba szálltak egymással: Kronosz oldalán álltak titán testvérei, kivéve Prométheuszt, akit anyja még időben kioktatott. A másik oldalt Zeusz és testvérei, egyszóval a tizenkét olimposzi főisten alkotta, akik mellé Gaia néhány fia is társult: a föld mélyéből kiszabadított félresikerült csimoták, illetve az egyszemű küklopszok. A viadalok rettentő sok ideig zajlottak, hiszen mindenki a csatasorból halhatatlan volt. A hadakozás tizedik esztendejében Zeusz egy újabb rohamot indított apja védelme ellen. Az első sorban a százkezű bestiák álltak: a titánokat egy gyengéd mozdulattal, könnyedén az eddig őket rabjául tartott Tatranosz mélyére vetették. A titánok bukásával Kronosz elvesztette a hatalmát, így ő is fivérei sorsára jutott. Később Zeusz megkegyelmezett neki, ám érthető módon nem kapott királyi törődést: száműzték. Az új főisten elfoglalta mennyei trónját, ám nem követte apja és nagyapja mintáját, megosztotta testvéreivel fenséges trónusát. A küklopszok értették feladatukat, miszerint őnekik kellett kovácsolnia az istenek fegyvereit. Zeusz is rettegett nagybátyjaitól, ezért visszaparancsolta őket a földfelszín alá, azzal a címszóval, hogy ügyeljenek a titánokra, nehogy elszökjenek rabságukból. Múltak a napok, a hónapok. Métisz, Zeusz életének párja gyereket várt a villámok és egek urától. Ám a családi balszerencse folytán, Zeusz is kapott egy jóslatot: ha világra jön leánya, az a bukását fogja jelenteni. Így hát apja rossz példája után, lenyelte az épp világra jövő gyermeket. Zeuszt ezután nagy fejfájások gyötörték. Rengeteg napon át végig nyöszörgött, s egyik isten sem tudott rajta segíteni. Ekkor elősántikált a kovácsmesterség istene, Héphaisztosz és egyetlen kalapács csapással felnyitotta atyja fejét. Az eddig folyton gyötrődő koponyából egy istennő lépett elő teljes fegyverzetben, Pallas Athéné.

A görög mitológiában rengeteg különféle mítosz  kap helyet, amit felsorolni is nagyon hosszú lenne. Néhány ismertebb? a trójai háború, Daidarosz és Ikarosz, vagy éppen Prométheusz története.

http://svajcibicska.blogstar.hu/./pages/svajcibicska/contents/blog/32802/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?